Hogy került jaguártestbe a pillangószív?

Egy könyv dúlta fel a Google-rangsort

Jaguár test – pillangó szív

Hát csak úgy, hogy egy író beletette. Ya’acov Darling Khan – Jaguártestben pillangószív – Egy hétköznapi sámán eleven beavatása c. könyvét első helyen hozza a Google pillangószív kulcsszóval. Holott 2006-ban még egyetlen találat sem mutatkozott erre a kifejezésre. Ezért indulhatott ezzel a kulcskifejezéssel az első magyar keresőoptimalizálási verseny, amelybe egyes kollégák már az elején belekötöttek, mondván: ez se jó így, meg az se jó így.

Miért nincsenek díjak? Micsoda ostoba szó ez a lepkekardiológiai szakszó. A könyv alcíméből visszamenőlegesen adódó kérdés: sámánok-e a keresőmarketingesek? (Igen!). Netán: jobb-e, ha a sámánizmusról egy másik könyv, a hun-magyar őstörténetet megéneklő Arvisura Igazszólás hun-ősmagyar rovósámánjai jutnak eszünkbe?

A könyvbéli ajánló sommás állítás szerint több ezer éven át a sámánok segítettek közösségük tagjainak harmóniában élni önmagukkal. No meg egymással, a természeti környezettel és a szellemvilággal.

„Ez a csodálatos stílusban írott könyv nem csupán egy lehengerlően őszinte, humoros és motiváló memoár. Hanem útmutató is mindazok számára, akik szeretnének visszatérni ősi gyökereikhez, és szeretnék elősegíteni, hogy egy új álmot valóra váltva egy jóindulatúbb emberi magatartás vegye át az irányítást a Földön.” – Ó mi szép giccses szavak!

Honlap-Seo: keresőoptimalizálási verseny 2006

Bárhogy is, akár pillangó, akár jaguár, a könyv megjelenését 11 évvel megelőző vetélkedést végül az a SEO-szakember nyerte meg, aki alapból nem értett egyet a kiírás feltételeivel. És ennek a véleményének számos esetben hangot is adott szapora kulcsszóhasználat mellett:

Van néhány megjegyezni valóm a pillangószív-verseny igazságosságával kapcsolatban, ami egyébként szerintem csöppet sem gond, hogy Fortuna kezét is közel engedik a végeredmény tekintetében, hiszen így az esélyeim is nőttek ;-}

Google-algoritmus kontra keresőmarketing?

A Google keresőre optimalizáló cégek mindig csak sejthetik azt, hogyan működik a Google, milyen algoritmus alapján adja a találati listát egy-egy kulcsszóra. És mivel az ezekre a kérésekre adott válaszok a Google legféltettebb titkai között találhatóak, így nyilván a keresőóriás MINDIG egy lépéssel a keresőmarketing ügynökségek előtt fog járni. Vagy mégse?

Elégedetlenség a versenykiírással szemben

Ebből fakadóan – írta a kolléga – persze mondhatjuk azt is, hogy a keresőoptimalizálásban érdekelt cégek legyenek MINDIG naprakészek ebben a műfajban zajló történésekkel kapcsolatban. Márpedig az első hazai SEO-verseny, gondolom, annak, azaz napra késznek mondható.

Vannak a verseny kimenetelének igazságosságával kapcsolatban más aggályaim is:

A kiírás szerint – ha jól értettem – akkor a pillangószívre optimalizált oldalnak az idő egy pillanatában kell a találati oldal első helyén szerepelnie. Ezzel így több gond is van:

Tapasztalataim alapján egyértelműen kijelenthetem, hogy egy olyan weboldal, amelyik első a találati listán (nyilván egy vagy több megadott kulcsszavakra) hosszabb ideig, tehát hónapokig, bizony azzal is előfordul (időnként) a baj. Az, hogy néhány órára, esetleg egy-két napra elveszti előkelő pozícióját. Hogy mi ennek az oka, arra vonatkozólag vannak sejtéseim, de azok annyira szakmaiak, hogy nem erőltetném egy ilyen populáris blogon, mint amilyen az enyém.

Mindenesetre a fent leírt tapasztalat szerint az idő egy pillanata lehet, hogy nem várt és legfőképpen nem igazságos eredményeket hoz! Talán igazságosabb lenne a kiírás másként. Ha nem a „2006. dec. 31. éjfélkor a legjobb helyen szereplő”, hanem inkább „január első hetében a keresések alkalmával legtöbbször az első helyen szereplő” oldal lenne a győztese a versenynek.

További gond a végeredmény tekintetében, hogy nem volt meghatározva a versenykiírásban, hogy a pillangószívre történő keresés eredményeit, tehát a Google találati listát 10-es 50-es vagy 100-as bontásban kell nézni, merthogy nem mindegy!

• Pillangószíves honlap keresőoptimalizálás

A hamis Arvisura igaz pillangószíve

Később aztán lassan, de biztosan felépült az Arvisura-pillangószív Birodalom a szerénytelenség legteljesebb mértékével. Szeptemberre kétmillió találat. Kolléga panaszkodik:

„Kezdi kiszívni az erőmet ez a napi pillangószív kötelezettség, nem beszélve a fontosabb munkákról, melyektől csak az időmet rabolja. Persze, nem kötelező dolog ez, de hát ilyen az ember, legalábbis én ilyennek érzem magam, nem szeretem a fél és fércmunkát. De azért panaszkodom egy kicsit, mert ez amúgy is olyan jellemzően magyar.”

Aztán valami történt az arvisurákkal, mert egyszer a keresőnek kellene megfelelni, de legfőképpen a kedves olvasónak is nyújtani valamit. Rövidtávon a gépi intelligenciával még csak-csak elboldogul az ember. De ne legyen már ez a fő bibi, hogy duplikálódna a tartalom. Mármint akkor, ha a verseny céljából indított szakmai blog nem tartalmazná a Paál Zoltántól származó teljes Arvisura-szöveget. Akkor nem biztos, hogy érthető lenne egy véletlenszerűen odakeveredett látogatónak, hogy miről is van szó. Erről?: őstörténeti Arvisura és Pillangószív cáfolat.

De semmilyen konkrét elképzelés nem volt az Adwords közhasznú hirdetésekre fókuszálni a keresési listában.